Nagyon jó empátiával rendelkezem, de túl megterhelő megélni az embernek a saját harcain túl azt, mikor valaki szüntelenül drámázik.
Gondolom nem én vagyok egyedül az olvasók közül ezzel, hogy egyszerűen rátapadnak az energiámra mások, és próbára teszik a türelmemet.
Így év végére el is fogyott a türelmem, és a lebetegedett napjaim alatt, után teljesen élesen kezdtem látni, hogy mire PAZAROLOM az energiámat.
Tehát ezzel szoros összefüggésben meg is értettem, hogy az energiám pazarlását nem folytathatom, és az Új Évben a legcsekélyebb pillanatban sem szeretnék mások olyan drámáival foglalkozni, amit ők túl régóta hurcolnak, de kilépni belőle nem akarnak, csak éppen jólesik számukra egy bolond, akinek lehet mondani….
Ahogy a pazarlás alfája és omegája sokunknak már a múlté az élet alapvető szükségleteit tekintve, áttérhetünk nyugodtan arra is, hogy a pazarlás a lélektani hatásokat is feltudja erősíteni.
Ilyen az is, mikor órákig tartó felesleges locsi-fecsire pocsékolsz időt, mert nem akarod megsérteni azt, akivel beszélsz.
Az is ilyen, mikor inkább megnézel még két részt egy sorozatból, pedig aznap még nem mozgattad át a testedet.
És ilyen az is, mikor tűröd, hogy mosoly nélkül teljen el egyetlen napod is, akár magad miatt, akár azért, mert mások lehúzzák azt az arcodról.
A pazarlás nagy méreteket ölt, és sokan még mindig nem látják a fától az erdőt.
A másik nagy megértésem azzal kapcsolatos, hogy annyit engedjek másoknak elvárni tőlem, amennyit ők is beletesznek a dolgokba.
Nagyon divatos szokás lett, hogy a karizmatikus, tettre kész, kockázatot vállaló, felelősséget hordozó, és invesztáló , fejlődő emberektől mindent elvárnak azok, akik éppenhogy a kisujjukat moccantják a dolgokért.
Az utóbbi fél évben rengeteget beszélgettem különböző cégek vezetőivel, vállalkozókkal, tulajdonosokkal, és mind ugyanaz volt a megállapítás…mégpedig az, hogy elegük van a hálátlanságból és abból, hogy rengeteg problémájuk akadt az emberi tényezőkkel, mégpedig a munkájukra vonatkozó morállal.
Valószínűleg sokan még mindig nem értették meg azt a nagyon egyszerű dolgot, hogy a lovon nem jó fordítva ülni….
Tehát ha úgy tetszik, célszerűbb jobban megbecsülni azokat akik a létrehozók csoportjába tartoznak, mert ők építik tovább a dolgokat…..
Ezért hiszem azt, hogy egyre több cég, vállalkozás inkább tervez biztonságos profitot jövőre olyanokkal akikkel ezt meglehet valósítani, mint kockáztat olyanokért akik sosem becsülték meg az erőfeszítéséket.
Én magam is teljesen tisztán tudom az irányt amit AKAROK és VÁGYOK, és egy centit nem vagyok hajlandó már engedni senki javára sem akiben nem forog, cirkulál a tenni akarás.
Tehát összeségében nagy tanulás volt nekünk ez az év, és nagy-nagy szembesítés is sok mindennel.
Még nem késő egy picit belenézni a tükörbe, megkeresni a saját hibáinkat és ha van rá mód , időt szakítani a megértésükre és megoldást találni arra, hogy ne ismétlődjenek újra.
Mert az egyéni felelősségvállalás már nem jön felénk, hanem megérkezett.
Ez persze nyilván csak azoknak lesz újdonság akik eddig a kettő tenyerüket nem azért tartották nyitva , hogy adjanak belőle, hanem azért, hogy mások teletömjék azt.
Őket tényleg nem irigylem, nekik cudar lesz szembesülni azzal, hogy mindenhol bezárt ajtókon fognak kopogtatni!
Olykor el is tűnődöm, hogy ezek az emberek vajon tudják, hogy eddig mit csináltak?
Mert van egy olyan sejtésem, hogy nem, egyáltalán nem is gondolták azt, hogy milyen ártalmas is, amit maguk után hagynak lépten-nyomon.
Nade ne is vesztegessem az “évértékelő beszédemet “ rájuk…
Fordulok inkább azokhoz, akik jövőre is bátran, erősen, erőt nem sajnálva szeretnének létrehozni dolgokat!
Teljesen azt érzem, hogy a napokban valóban sikerült megszabadulni olyan dolgoktól ,amiket eddig nem láttunk ilyen komplexen.
Nekem picit olyan, mintha felkapcsolták volna a villanyt, és a maradék kis sötét folt is megvilágításra került volna.
Hatásos és bőséges évnek nézünk mi elébe!
Ez nem valamiféle jutalom ám a múltbéli dolgokért, hanem a következménye annak, hogy a legnagyobb nehézségekben is újra találtuk a forrásunkat, még invesztáltunk időt, energiát, még tanultunk, még olvastunk, még fejtettünk ki erőt ahelyett, hogy átmentünk volna a szomszédhoz és telehánytuk volna a kávéscsészéjét a lelkünkben dúló viharok szemetével.
Ebben a hatásos és bőségben bővelkedő évben sokkal kevesebb lesz már az agyalás, és sokkal több az ösztönös cselekedet!
Azonnal, zsigerből fogod tudni a választ, és azonnal, zsigerből fogod használni a gondolataid jó teremtő erejét.
Minden beaktiválódik, mert hatalmas önismereted kapcsán, olyan tudat alatti megértésekre is szert tettél, melyek már automatikusan fognak utadon segíteni.
Már nem kell még egy meditáció és még egy és még egy, hogy majd a harmadik szemeddel komplett láss, mert már látsz, látod, érzékelsz szinte minden pillanatban.
Így Nektek (magunknak) kívánom, hogy hajtsatok fejet önmagatok előtt, legyetek büszke ruhái a lelketeknek, és legyetek bátor hordozói szellemi képességeteknek!
Az összes többi már egy olyan puttonyban van, mit Nektek viselnetek többé már nem kell!
Hatásos és Bőséges harmadik szem nyitogatást kívánok a megfejlődötteknek, és kellő erőt mindazoknak, akiknek most az Univerzum picit bezárja a tenyerüket, hogy képessé tegye őket a szorgalomra az elvevés helyett!
A világ élő minden cselekvő, bátor, önismeretet gyakorló, fejlődni vágyó embertársamnak az eddigi legminőségibb évet kívánom 2023-ra!
Megcsinálod, megcsinálom, megcsináljuk!
