„Azt gondoltam, hogy az adott szó elég lesz. Korrekt emberek között ez valóban elég, de ezt előre sosem tudhatod a másikról. Az én első házam sorsa így alakult. Sosem lett az enyém. Dolgoztak a lehúzó energiák? Igen. Célom volt? Igen. Megcsináltam bármi áron? Nem! Gyáva voltam? Nem! Átbasztak? Igen. Miért kezdtem bele? Azért hogy apám békén hagyjon. Meggondolatlan voltam? Igen. Túl nagy volt a cél? Nem, csak naiv voltam. Ostoba, naiv picsa. Csakis én vagyok a hibás mert hagytam hogy ezt tegyék velem.
Hagytam hogy ezt tegye az apám, hogy ismét hülyegyerekként kezeljen, hagytam hogy drogos kollégám legyen és hagytam magam belerángatni egy szar konstrukcióba a házat illetően, aminek nem fektettem le az alapjait rendesen. A gyengeség szar dolog. Sosem késő beismerni.
Azonban a nullán állni anyagilag egy dolgot jelent csak. Vagy felfelé mész vagy lefelé. Jó minta volt nekem a 18 éves énem és az üres zsebeim. A szüleimmel rendeződött akkorra már sok minden. Magamra találtam teljesen. Újra futottam, festettem és nem volt kedvem bulizni. Nálam onnan lehet tudni hogy jól vagyok, hogy este időben lefekszem aludni, rendben van a lakás, és eszek rendesen. Amikor beindulok és állandóan mehetnékem van, akkor magam elől menekülök. A nullán állni anyagilag nem tartott túl sokáig. A nulla szintet azonban úgy értem el, hogy a férjem az összes adósságomat kifizette, amit Nyönyő rám tett. Mire a felesége lettem, addigra sem autóhitelem nem volt sem egyéb. Titokban tette, csak közölte, hogy mostantól tudunk együtt tervezni. Sosem kaptam előtte férfitől ekkora gesztust, utólag kiderült, hogy tőle sem. Kitől kaptam volna, sosem volt előtte férfi az életemben. Azt sem tudtam hogy hogyan kell elfogadni egy ilyet. Anyám azt tanította, hogy kislányom inkább adj mint kapj! A jó gyereke pedig élete 37 évében ezt tette. Adott. Adott mindig. Munkát, pénzt, utazást barátnőnek, ruhát az ismerősöknek, segítséget másoknak és csak adott, csak adott, csak adott. Mindent. Visszaadta az adósságait, mert úgy érezte hogy tartozik a férjének. És csak adott. Főzött mindenkinek, meghallgatott mindenkit, ellátott tanácsokkal mindenkit és kiürült. A jógyerek kiürült. A jógyerek azonban mindig keresi mindenre a választ és meg is találta. A jógyerek azonban egy dologgal nem számolt, hogy sok mindenben hasonlít az anyjára. Ad, de túltolja az adást csak azért hogy szeressék. Utána pedig haragszik önző módon mert ezt mások nem így értékelik, sőt mi több, egy idő után természetessé válik nekik.
Nem beszél hogy sok lesz ez, hanem ad és belül elkezdi utálni azt akinek adott. Majd aranyosan közli, hogy te csak kihasználsz engem és huss. Nem az a hülye aki kihasználja a másikat, hanem az aki hagyja.”
